Szeretettel köszöntelek a Szimpla klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szimpla klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szimpla klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szimpla klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szimpla klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szimpla klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szimpla klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szimpla klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Diavetítővel ezt festik a falra, ha nem venném észre. Az alkoholtilalomért kiáltó lépcsőn lefelé, döcögve a pincébe színes barátok simulnak a falhoz. Odalent a fotelek a vendégekhez öltöztek, poros májbordó, szocizöld, teavaj. Itt most nem billeg az asztal, lehet a szóra figyelni, lehet a combra, szemekre. Borozunk, itthon vagyunk, buknak a szavak. A mondatok végén, bár elmaszatolva, de ott a pont. Sört kérek odafönn, Fácánt, és cigarettára gyújtok hanyagul, ahogy illik. Hátha engem is figyel épp valaki az újságja mögül.
Előttem gyümölcsös tál, görnyedt könyökök, gyűrt arcok a pulton, szépen egymás után. A sör jól esik a folyosóba zsúfolt fülledt zsezsgésben. A pultoslány régi ismerős, ezt érzi legalábbis az ember, fecsegünk: – Itt emberek az emberek. Olyanok, mint én – mondja lesütve szemét. Jó azt gondolni, hogy én is közéjük tartozom. Nádkeretes újságtartót emelek le a falról. Ha nem tenném, se néznének ki a helyről, mégis. Most szőnyegen átszűrt nyugalom van, nincs táncház a pinyóban, se dídzsé, se koncert. Szimplaság, történetekkel teli asztalfoglalás.
Barabás Dániel
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!